1848-as forradalom kitörésének évfordulója mindig jó alkalom arra, hogy a később szabadságharcba átcsapó nemzeti küzdelem helyi történetét felelevenítsük. Én most nem ezt teszem, bár cikkem történelmi visszatekintés.
A március 15-i pécsi ünnepségek hagyományos helyszíne a 48-as tér. Hiszen mi más is lenne méltóbb hely a megemlékezésre, ha nem ez a nevében egyik legnagyobb szabadságküzdelmünket idéző terület?
Az talán egyértelmű, hogy a teret nem mindig hívták így, sőt, nagyon sokáig egyáltalán nem volt hivatalos neve – derül ki Török Gábor, a Baranya Megyei Levéltár munkatársának összefoglalójából. Milyen előzmények vezettek az elnevezéshez, és ez mikor történt meg? Nos, sok más mellett ezekre a kérdésekre is választ kap, aki a levéltár honlapján elolvassa a hosszúnak tűnő, ám érdekes és alapos munkát. Én most ebből szemezgetek, a leglényegesebb dolgokat kiemelve.
Hazánkban 1897-ben Kossuth Ferenc, az emigrációból apja, Kossuth Lajos 1894-es halálát követően visszatérő sikeres ellenzéki politikus, pártvezér vetette fel először, tekintettel a közelgő 50 éves évfordulóra, hogy március 15. legyen nemzeti ünnep. Végül, Ferenc József uralkodói személyét figyelembe véve, április 11-ét javasolta, azt a napot, amelyen a császár és király elődje, V. Ferdinánd elfogadta az úgynevezett áprilisi törvényeket. Az uralkodói szentesítés a forradalom első győzelmeként könyvelhető el. Sajnos ma már erről nem emlékezünk meg külön.
Az őszirózsás forradalommal kibontakozó, rövid életű köztársaság 1919. február 27-én az október 31-i évforduló mellett március 15-ét is a magyar népszabadság ünnepnapjává avatta. A Horthy-rendszer gondolatkörébe kezdetben nem fért bele a ’48-as eszme, ám végül 1927-ben, Klebelsberg Kunó javaslatára az Országgyűlés március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánította.
A II. világháború után létrejött új rendszer az eszmei alapokat tekintve 1848-49-hez nyúlt vissza, így 1945-ben miniszterelnöki rendelet erősítette meg március 15-ét az ünnepek sorában, mondván: „A függetlenség, a jobbágyfelszabadítás, a demokratikus jogok, a szabadságért vívott honvédő háború mind olyan vívmányok és események, amelyek a háborúból vesztesen kikerült ország számára az önbecsülést, a magára-találást segítik.”
Az idő múlásával 1848-at egyre inkább kisajátította magának a Magyar Kommunista Párt. Ennek legszembetűnőbb mozzanata, hogy Petőfi, Táncsics és Kossuth mellett, akiket a kommunisták előfutáraiként lehetett feltüntetni, a 100. évforduló dekorációi között már Rákosi Mátyás portréja is ott volt. A centenáriumi ünnepségek megtartásáról egyébként törvényt is hoztak.
E rövid országos kitekintés után irányítsuk figyelmünket Pécsre, a mai 48-as tér környékére, illetve a helyi 1848-as eseményekre. A szabad királyi város már a fővárosból érkező első hírek hallatán átérezte a forradalmi eszmék erejét és fontosságát. A közgyűlés március 19-én döntött a márciusi hősök részére díszpolgári cím adományozásáról.